Frank Andris: Ködösen emlékszem, volt egyszer Andreáéknál egy születésnapi zsúr, valahol ott a Pasaréti út környékén lakhattak. Már inkább hetedikesek lehettünk, ment a táncika (szerintem még keringő is volt). Én mindenesetre nem tudtam táncolni, kicsit szégyeltem is magam, de azert nagyon jó volt. Micsoda képtelenség: táncolni azóta sem tanultam meg.
______________________________________________________
Katona Rita: A Pasaréti út 151.alatt lakott Andrea és az a 10. születésnapi buli volt. Talán Fencsik Gabi, Bence volt mégott a fiúk közül. A lányok közül Faragó Juli biztosan ott volt.
______________________________________________________
Fencsik Gábor: Én nagyon jól emlékszem erre az estére. Nem a konkrétumokra persze, én folyton csak pillanatképekre es hangulatokra emlékszem, mint Buck Mulligan. A pillanatképen, ami megrögzült a fejemben, egy ablaknál vagy erkélyajtónál állok Andreáék lakásán, egyszerre kinn és benn; kinn már sötét van, benn a kivilágított szobában zsivaj, tánc, és forgolódó, nevető, titokzatosan pusmogó lányok, mind gyönyörűek, izgalmasak és rejtélyesek. Számomra ez volt a pillanat, amikor a gyerekkor végetért - vagy inkább a pillanat, amikor kezdett derengeni, hogy itt valami egészen más kezdődik, új izgalmakkal és misztériumokkal.
Arra is emlékszem, hogy tánciskolába jártunk ezekben az időkben, de nem tudom, hol volt ez a tánciskola és ki tanított bennünket. Ezeknek a tánciskolai botladozásoknak a hangulatát később Gothár filmje hozta vissza, ahol Havas Fanny vezényletével botladoznak a kiskamaszok egy tornateremben. Igy csetledeztünk-botladoztunk mi is. A későbbi bulikon már Chubby Checker szólt a magnóból, de akkor ez még a jövő zenéje volt. Miféle zenére táncoltunk akkor, Andrea 10. szülinapján? Fogalmam sincs.
Ezek a szülinapi bulik persze szelíd dolgok voltak: habos kakaót es málnaszörpöt ittunk diszkrét szülői felügyelet mellett. De egy kicsit mégis szubverzív jellegük volt, mert Chubby Checker nem egészen illett bele a Lorántffy zenei programjába. Ez a szubverziv jelleg persze még érdekesebbé tette a dolgot. Később megszaporodtak ezek a bulik, amik az én fejemben egyetlen végeláthatatlan bulivá folynak össze, ötödiktől nyolcadikig. Rémlik, hogy az egyik ilyen bulin Tömpe Pufi felkérte anyukámat táncolni.
Andris jól emlékszik: Andrea gyönyörű, hattyúnyakú, szelíd mosolyú lány volt. Jó dolgunk volt náluk, Andrea szülei szerettek minket, és nem zavarta őket a csatazaj, ami egy ilyen bulival járt.
______________________________________________________
Gál Évi: Ha jól tudom, a Kapás utcába jártunk tánciskolára, de én nem emlékszem egyetlen fiúra se, mert a tánctanár totálisan elbűvölt engem. Ez egy görög férfi volt, csodás magas, fekete férfi, és a táncparketten mindenkit elvarázsolt. Mármint a lányokat. Mármint engem biztosan. A legfontosabb hangulati elem, amire visszaemlékszem, az a vágyakozás volt, hogy velem mutassa be a lépéseket a többieknek. Persze azon nem csodálkozom, hogy Gábor, te nem nagyon emlékszel rá, mert a fiúkkal nem bánt valami kíméletesen. Nagyon letorkollta a fiú-ügyetlenkedést.
Ezek a házibulik kiestek a fejemből. Egyre emlékszem a Cagiék padlásán, de ott is csak a készülődés maradt meg, ahogy Cagi haját csavartuk, meg a fésülködés, meg az izgalom. Kineziológiai pályafutásom azt tanítja, hogy azt felejtjük el, amit,ha megőriznénk, nem tudnánk túlélni. Vajon miért felejtettem el ezeket az élményeket? Képbe tudna valaki helyezni engem? Ott voltam egyáltalán ezeken, és ha igen, mit csináltam? Arra emlékszem, hogy nyilvános helyre (talán ez később volt már?) csak baráttal mertem menni, aki felkért táncolni, és a táncparkettről már felkértek mások is. Ha ilyen partnerem nem volt, akkor képes voltam órákig"petrezselymet árulni".
______________________________________________________
Cagi: A Tánciskoláról! A Kapás utcába járunk táncolni és néha öt órai teára is. Ez már csak nyolcadikos korunkban volt. A tánctanárunkat Szererba Imrének hívták és a tánc tanárnőnket pedig Verebes Klári néninek, aki a Verebes István színművész édesanyja volt. Sajnos néhány éve meghalt. A fiúk Fencsik G., Havas P., Tajthy T., a többiekre nem emlékszem, alacsonyak voltak még (a lányok akkorra már nőcisek lettek), ezért az Imre bácsi bajban volt a beosztásukkal és mindig molesztálta őket a rossz lépésekért. Egyébként tényleg egy gyönyörű görögös megjelenésű pasi volt. Később én ott tanultam versenytáncot, remek kalandjaink voltak.
______________________________________________________
Frank Andris: Szerintem a mostani édes egymásra találásunknak az lehet a nagy titka, hogy az eltelt 40 év majdnem hermetikusan szeparál bennünket az akkori önmagunktól, ugyanakkor mégiscsak mi vagyunk mi. Ezért lehet olyan nyíltan beszélni arról, hogy ki kibe volt szerelmes, én például Bíró Tündébe, mindenki Cagiba, a lányok többsége Pátkai Petibe.
______________________________________________________
