|
||||||
|
|
|||||
|
||||||
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| Lorántffy Zenei 1955-63 |
| Magnószalagok |
| Magnószalag-jegyzék 1962-ből, Fencsik Gábor kézírása A címlap grafikája liturgikus kompozíció: a kép szakrális középpontjában a Philips magnó lebeg, körülötte a szentek nevei kígyóznak, mint a trecento oltárképein. A legtöbb név azóta feledésbe merült. Kivétel Little Eva és Chubby Checker, akik ma is elöfordulnak az amerikai Oldies rádióműsorokban, és Brenda Lee, aki azóta áttért a country-ra. És persze Elvis, aki továbbra is Elvis. Aki leginkább kilóg a képből, az Pat Boone, ő sose volt valódi rocker: őt próbálta kijátszani Elvis-szel szemben az Establishment, de a dolog közröhejbe fúlt. Pat Boone volt a jólfésült anti-rocker, aki lazán riszálva és az ujját csettintgetve énekelte a Be-Bop-A-Lula-t, Bing Crosby stílusában: szegénynek fogalma se volt a rock’n’roll mibenlétéről. De ezt persze akkor nem tudtuk - az egész mindenestül tiltott gyümölcs volt, habzsoltuk kritikátlanul, válogatás nélkül. |
