|
|||
|
|||
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| Lorántffy Zenei 1955-63 |
| Hópelyhek kara |
| Forrai Jutka, Bánóczi Klári, Buza Mari, Váhl Juli Emlékeztek arra, hogy IV.-ben volt egy téli műsorunk a kolesz szép termében. Magam kis hópehely voltam, a Faragó Juli pedig krampusz. A világot rengető deszkán - nemtudomki - a végszót elmondta, amely így hangzott: Hányszor mondjam már, hogy dobbant, majd akkor a krampusz a szinpadra lép. Lépett volna, mert Juli, hogy minden idők legszebb krampusza legyen, még fésülködött, piperézett - a haja egy sapka alatt volt, az arca pirosra mázolva - csak nem akart a színpadra lépni. Kb. ötször hangzott el a végszó, mint egy megakadt gramafonlemez, a végén valaki belökte. |